Az eIDAS előtt az Európai Unió minden tagállamának saját szabályozása volt az elektronikus aláírásokról, ami jogi fragmentációt hozott létre, amely akadályozta a határokon átnyúló kereskedelmet. A Franciaországban érvényes elektronikus aláírást nem feltétlenül ismerték el Németországban vagy Spanyolországban.
Az (EU) 910/2014 rendeletet — az úgynevezett eIDAS-t (Electronic IDentification, Authentication and trust Services) — 2014. július 23-án fogadták el, és 2016. július 1-jén lépett alkalmazásba. Rendeletként (nem pedig irányelvként) közvetlenül és egységesen alkalmazandó a 27 tagállamban, nemzeti átültetés nélkül.
Az eIDAS három fő célt követ: egységes digitális piac létrehozása Európában a elektronikus identitások kölcsönös elismerésével, a határokon átnyúló elektronikus tranzakciók jogbiztonságának biztosítása, és a digitális szolgáltatások bizalmi keretének megalapozása a minősített bizalmi szolgáltatók (QTSP — Qualified Trust Service Provider) révén.