Nem lakás céljára szolgáló helyiség bérleti szerződése – minta

Bemutatkozás

A nem lakás céljára szolgáló helyiség bérleti szerződése (közismert nevén üzlethelyiség-bérleti szerződés) azt a jogviszonyt szabályozza, amelyben a bérbeadó üzlet, iroda, raktár, műhely vagy egyéb, nem lakhatási célú helyiség időleges használatát engedi át a bérlőnek, rendszeres bérleti díj fejében. A szerződés jogi alapját a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) bérletre vonatkozó általános szabályai (6:331–6:341. §) képezik, amelyeket a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) helyiségbérletre irányadó rendelkezései egészítenek ki. Fontos különbség a lakásbérlethez képest, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére a felek szerződési szabadsága jóval szélesebb körű: a Lakástörvény legtöbb, a bérlőt védő kógens szabálya (pl. felmondási korlátozások) kifejezetten csak lakásbérletre vonatkozik, míg helyiségbérlet esetén a Ptk. diszpozitív szabályai érvényesülnek, így a felek a törvényi rendelkezésektől – a jóhiszeműség és tisztesség elvének (Ptk. 1:3. §) tiszteletben tartásával – nagymértékben eltérhetnek. Felek: a bérbeadó (a helyiség tulajdonosa vagy az arra jogosult egyéb személy) és a bérlő (jellemzően gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás vagy egyéni vállalkozó). Lényeges tartalmi elemek: a helyiség pontos megjelölése (cím, helyrajzi szám, alapterület, rendeltetés), a bérleti díj összege és fizetési ütemezése, az esetleges közüzemi és üzemeltetési költségek elszámolásának módja, a bérleti jogviszony időtartama (határozott vagy határozatlan idejű), az óvadék (kaució) mértéke, a helyiség rendeltetésszerű használatára és az albérletbe adás, illetve a tevékenységi profil megváltoztatásának feltételeire vonatkozó kikötések, a felújítási és karbantartási kötelezettségek megosztása a felek között, valamint a felmondás és a szerződés megszűnésének szabályai. Adózási vonatkozás: a bérbeadásból származó jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles, gazdasági társaság bérbeadó esetén pedig a társasági adó és – bizonyos feltételek mellett – az általános forgalmi adó (áfa) szabályai is irányadók lehetnek (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról). Tipikus hibák: a helyiség pontos rendeltetésének és a megengedett tevékenységi kör meghatározásának elmulasztása, a rezsiköltségek elszámolási módjának tisztázatlansága, az óvadék visszajárásának feltételeire vonatkozó rendelkezés hiánya, valamint a felmondási idő és a felmondási okok pontos rögzítésének elmaradása, ami vitás helyzetekben komoly bizonyítási nehézségeket okozhat.